Volt egy időszak, amikor a Ferrari csapata szinte már lemondott a bajnoki címről, úgy tűnt, hogy nem is igazán vágyik rá. A szezon végére a versenyzők és a csapat tagjai is úgy érezték, hogy a cím már nem a prioritásaik között szerepel.

Eddie Irvine 1999-ben egy lépésnyire került az F1-es világbajnoki címtől, azonban utólag úgy véli, hogy a Ferrari a jövőre való fókuszálás helyes döntés volt. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a pályán az ír versenyző mindent megtett a győzelem érdekében.

1999. október 31-én, ezen a különleges napon, zajlott le az F1-es szezon utolsó futama, a Japán Nagydíj Suzukában. Ahogyan az előző évben, úgy most is itt dőlt el a világbajnoki cím sorsa, de a főszereplők között változás történt: Mika Häkkinen ezúttal nem Michael Schumacherrel, hanem Eddie Irvine-nal mérte össze tudását. Az ír pilóta, aki a Ferrari második számú versenyzőjeként kezdte az évet, most már bajnoki aspiránsként állt rajthoz, mindössze négy pontos előnnyel. Ez a helyzet azt jelentette, hogy ha a McLaren finnje előtt végez, biztosan megszerzi a világbajnoki címet. De a forgatókönyv ennél bonyolultabb is lehetett: Häkkinennek nem volt szabad a negyedik helynél előrébb végeznie, vagy Irvine-nak minimum a negyedik helyen kellett zárnia, hogy a cím az övé legyen, illetve ha Häkkinen a második helyen végzett, Irvine-nak harmadiknak kellett lennie, hogy ne veszítse el a lehetőséget a bajnoki címre. Az izgalmak tehát garantáltak voltak!

Häkkinen viszont nem hagyta a véletlenre a dolgokat, és miután megkaparintotta a pole pozíciót a sérülése miatt hat versenyt kihagyó Michael Schumacher előtt, egy magabiztos győzelmet aratott. Irvine eközben az időmérő edzés során balesetet szenvedett a Ferrari volánjánál, így az ötödik rajtkockából indulva Schumacher mögött a harmadik helyen végzett, mindössze három ponttal lemaradva a bajnoki címtől.

A Ferrari azonban legalább a Forma-1-es konstruktőri bajnokság trófeáját megkaparintotta, ami talán némi megnyugvást nyújtott a maranellói csapat számára. Ha szükség lett volna rá, hogy bátorítsák őket, valószínűleg a legtöbben nem is bánkódtak amiatt, hogy Irvine nem került a dobogóra.

Schumacher silverstone-i lábtörése adta meg Irvine-nak az esélyt

Hogy ez mennyire így volt, arról Ross Brawn, a Scuderia akkori technikai igazgatója beszélt a Beyond the Grid podcast 2019-es epizódjában. "Nagyon közel kerültünk 1999-ben, de Michael eltörte a lábát. Könnyedén megnyerhette volna a bajnokságot, hiszen Eddie is majdnem megnyerte. Michael útban volt afelé, hogy dominálja azt az évet, de aztán jött a baleset" - jelentette ki a brit szakember, majd miután Tom Clarkson megkérdezte tőle, miként fogadta volna a Ferrari Irvine vb-címét, így felelt:

"Ha őszinte akarok lenni, valószínűleg vegyes érzésekkel. Elég egyértelműen az volt az érzés a csapaton belül, hogy Michael érdemelné meg, de elfogadtuk volna. Nagy erőfeszítéseket tettünk, hogy Eddie-t bajnoki címhez segítsük, de a végén szerintem kissé összeroskadt a nyomás alatt, küszködött azzal, hogy kezelje ezt. Jó autónk volt abban az évben, és mindenhol támogattuk [Irvine-t], ahol tudtuk. Mika Salo feladott egy győzelmet Eddie-ért, aztán Michael is megtette ezt, miután visszatért. Eddie-nek minden lehetősége megvolt, hogy megcsinálja, de szerintem mélyen belül mindenki azt gondolta, hogy Michael érdemelné meg a bajnoki címet. Persze nem mondtunk volna nemet [Irvine bajnoki címére], mert az ember soha nem tesz ilyet. Megnyertük a konstruktőri világbajnoki címet abban az évben, ami a csapatoknak fontos, de kicsit vigaszdíjként fogtuk fel."

Irvine és Häkkinen a szuzukai pódiumon A Szuzukai versenypálya ikonikus helyszín, ahol a motorsport szerelmesei mindig izgalmas pillanatokra számíthatnak. Itt találkozott a két legendás versenyző, Eddie Irvine és Mika Häkkinen, akik nemcsak a pályán, hanem a dobogón is rivalizáltak. Az esemény feszültsége és a verseny szelleme egyedülálló élményt nyújtott, amikor a két pilóta megmutatta tudását és bátorságát. Irvine, a brit tehetség, és Häkkinen, a finn klasszis, mindketten a legjobbat hozták ki magukból, hogy felérjenek a csúcsra. Az adrenalin és a versenyszellem a levegőben vibrált, miközben a közönség izgatottan várta az eredményeket. A verseny végén, amikor a két versenyző a dobogóra lépett, a sportág iránti szenvedély és a győzelem öröme egyaránt megmutatkozott az arcukon. Ez a pillanat nemcsak a versenyzésről szólt, hanem a barátságról és az egészséges rivalizálásról is, amely a motorsport világának egyik legszebb aspektusa. A szuzukai pódium örökre bevésődött a motorsport történelemkönyvébe, mint egy emlékezetes találkozó, ahol két különböző stílus és filozófia ütközött össze, miközben egy közös célt hajszoltak: a győzelmet.

Eddie Irvine véleménye nem teljesen egyezik Ross Brawn álláspontjával. Az ír versenyző, aki 1999-ben négy győzelmet aratott, úgy véli, hogy az az évben használt autó nem volt olyan kiemelkedő, mint a McLaren modelljei. A Motorsport-Total.com-nak 2016-ban adott interjújában Irvine hangsúlyozta, hogy a wokingi csapat ellen való versengésük egyik kulcsa az volt, hogy kevesebb hibát követtek el, ami lehetővé tette számukra a sikeres párharcot.

Egyedivé tett szöveg: "Irvine úgy fogalmazott, hogy az alapvető kihívás az volt, hogy nem tudtunk lépést tartani a McLaren sebességével, hiszen ők jelentős előnnyel bírtak. A versenytársaink hibái és a saját megbízhatóságunk miatt azonban folyamatosan versenyben maradtunk. Kétségtelen, hogy lassabbak voltunk, de a kevesebb hiba és a stabil teljesítmény révén mégis harcban álltunk. Végül viszont a gyorsabb autó győzedelmeskedett" – mondta Irvine, aki említést tett arra, hogy a Ferrari döntése a Francia Nagydíjon, miszerint nem engedték neki támadni a nála lassabb Schumachert, akár négy pontot is jelenthetett volna számára, ezzel világbajnoki címhez juttatva őt. Azonban Irvine hangsúlyozta, hogy a siker sok más tényezőtől is függött.

Ha átfogóan tekintjük a szezont, nehéz lenne vitát nyitni a következő állítással: Häkkinen Monzában a vezetői hibája miatt az élről esett ki, míg Hockenheimben egy defekt fosztotta meg a biztos győzelemtől. Ausztráliában pedig műszaki hiba állt a háttérben. Ezzel szemben Irvine győzelme Németországban és Malajziában nemcsak a saját érdeme volt, hanem nagyrészt a csapattársa, aki elengedte őt. Ne feledkezzünk meg a Hungaroringen történt vezetői hibáról sem, ami miatt Coultharddal szemben elveszítette a második helyet. Természetesen a Ferrari is vétett hibákat, például a nürburgringi kerékcsere-káosz során, amikor Irvine hosszú perceket töltött a bokszban, mert a csapata nem találta meg a megfelelő gumikat. Összességében azonban valóban meglepő volt, hogy még Szuzukában is akadt esélye a versenyben.

Természetesen nem lehetünk biztosak abban, mi történhetett volna, ha a Ferrari a szezon végéig folytatta volna a fejlesztéseket, és Schumacher balesete után nem váltott volna a 2000-es Forma-1-es autóra. Irvine viszont elárulta, hogy ő is hasonló döntést hozott volna ebben a helyzetben.

A támogatás mértéke nem volt teljes, ami a körülményekből adódott. A helyzet úgy alakult, hogy Michael képviselte a legnagyobb esélyt a bajnoki cím megszerzésére, ám a törött lába miatt kénytelen volt kiszállni a versenyből. Tudtuk, hogy a mi autónk nem ér fel a McLaren tempójával, és azt is, hogy csak Michael képes áthidalni ezt a különbséget. Éppen ezért leállították az 1999-es autó fejlesztését, és szinte azonnal a 2000-es modellre fókuszáltak. Mindez öt hónappal korábban történt, mint ahogy ezt normál esetben tették volna. A többi pedig már történelem: a 2000-es autó lenyűgöző lett, óriási fejlődést mutatott, és a McLarent mind sebességben, mind megbízhatóságban felülmúlta.

"Az a döntés, amit hoztak, teljesen érthető volt, hiszen abban az időben sokan úgy vélték, hogy 1999-ben nincs túl sok esélyünk a győzelemre. Őszintén szólva, ha logikusan nézzük, talán nem is volt. Tudtuk, hogy az autónk nem elég versenyképes, én pedig nem voltam Michael Schumacher. Mindezek ellenére a döntésük teljesen indokolt volt, és én is valószínűleg hasonlóan cselekedtem volna. Aztán azonban megnyertem a következő versenyt, ami elindította a komoly pontszerzéseket; Mika hibázott néhány alkalommal, de mi is vétettünk, csak éppen kevesebb hibával. Végül a legjobb kombináció bizonyult nyerőnek. Nagyszerű év volt, igazi élmény volt a bajnoki címért küzdeni. Azokban az időkben azonban, ha nem Adrian Newey autójában ültél, vagy nem voltál Michael Schumacher, akkor a bajnoki címért való harc szinte lehetetlennek tűnt."

Tíz évvel az 1999-es események után a BBC-nek így foglalta össze az akkori esztendőt: "Bárcsak világbajnoki címet nyerhettem volna, és tudom, hogy voltak, akiknél jobb teljesítményt nyújtottam, és világbajnokokká váltak. Ugyanakkor vannak olyanok is, akik ügyesebbek voltak nálam, de nem értek el hasonló sikereket. Mindezek ellenére elégedett vagyok az életemmel, nem lenne okom panaszra."

Eddie Irvine 1999-ben kapott egyetlen lehetőséget arra, hogy világbajnoki címet nyerjen a Forma-1-ben, mivel a szezon zárásakor elhagyta a Ferrarit, és a Stewart-istállót átvevő Jaguarhoz szerződött. Az új projekt iránti lelkesedése ellenére hamar világossá vált, hogy az új vezetőségnek nem volt elegendő tapasztalata ahhoz, hogy sikerre vigye a csapatot. Ennek következtében az ír versenyző az elkövetkező három év során csupán két dobogós helyezést tudott elérni, majd 2002 végén bejelentette visszavonulását.

Visszatekintve egyértelmű, hogy a váltás nem bizonyult a legjobb döntésnek számára. Az Express-nek 1999 után írt nyilatkozatában azonban kifejtette, hogy a Ferrari csapatánál való maradás egyszerűen elviselhetetlenné vált számára. Évről évre azzal a nehézséggel kellett szembenéznie, hogy nem tudta felülmúlni Schumachert.

Schumacher mindenkit állva hagyott Malajziában, majd megnyerte Irvine-nak a versenyt

Rengeteget tanultam a Ferrarinál, és rengeteg értékes tapasztalattal gazdagodtam, amióta velük dolgozom. Most azonban elérkezett az idő, hogy tovább lépjek, és már alig várom, hogy csatlakozhassak a Jaguar csapatához. Az időzítés egyszerűen tökéletes, és nagyon eltökélt vagyok abban, hogy idén búcsút mondjak a Ferrarinak. Szerencsésnek érzem magam, hiszen nem hiszem, hogy még egy évet el tudtam volna viselni, mert Michael elképesztően tehetséges. Az ő jelenléte valóban megterheli az embert. Az a kemény munka, amit vele való együttműködés és versengés jelent, rendkívül kimerítő.

Szívből együttérzek Rubens Barrichellóval, az utódommal, mert úgy érzem, fogalma sincs arról, mibe vág bele. Nem tudom, hogy Schumacher képes lesz-e teljesen eltüntetni őt a versenypályáról, de az biztos, hogy rendkívül nehéz kihívások elé néz. Michael lábtörés utáni pihenése igazán jót tett neki, és amíg ő lábadozott, nekem is akadt néhány lehetőségem, amikor úgy éreztem, megfoghatom. De mióta visszatért, mintha egy másik dimenzióban versenyezne. Lehet, hogy nekem is meg kéne törnöm a lábamat, felpolcolni néhány hónapra, és figyelni, hogy velem is hasonló csoda történik-e. Úgy tért vissza, ahogyan négy évvel ezelőtt, a közös szezonunk kezdetén emlékszem rá: teljesen fitten, energikusan. Tudom, hogy jövőre mindannyiunknak őt kell majd legyőzni.