Az 1956-os forradalom története mélyen gyökerezik Magyarország múltjában, és a mai napig rezonál a társadalmi és politikai diskurzusban. Ez az esemény nem csupán a szabadságvágy, hanem a nemzeti identitás megformálásának szimbóluma is. Az 1956. október 23

'56 izzó őszének elfeledett története dióhéjban.

Sopron, Erdőmérnöki Főiskola, 1956. Öröm az ürömben. November 4-ét követően a megtorlástól tartva - MEFESZ-es szervezkedés, fegyveres rendfenntartás - a tanári kar fele, a hallgatók jelentős többsége először Ausztriába, onnan néhány hét után az óceánon át Kanadába megy. Együtt maradva és összetartva, aki fegyverrel lépte át a határt, azt bevárva, hogy kiengedjék a hadifoglyok közül. Tudomásul vették, hogy sokaknak ez túl nagy váltás, ők a kontinensen maradtak, sokan haza is tértek Magyarországra.

A forradalom után, a néhány hétig nyitott határok adta lehetőséget kihasználva, majd az ausztriai bizonytalan időszakot követően, Liverpoolból az Empress of Britain hajón indultak útnak Amerikába. Brit Kolumbia kormánya felajánlotta, hogy Vancouverben, a University of British Columbia (UBC) falai között folytathassák tanulmányaikat, amelyeket a szovjet tankok megszakítottak. Roller Kálmán dékán és három hallgató, akik decemberi repülőútjuk után érkeztek vissza, arról számoltak be, hogy a körülmények ideálisak, és a jövő előttük áll.

A szemeszter 1957-ben újraindulhatott, amely a Soproni Egyetem történetének egyik fontos mérföldköve volt. A forrás: forestry.ubc.ca/about/our-history/sopron-story/ alapján ez a periódus jelentős változásokat hozott a felsőoktatásban és a szakmai képzésben.

Az 1959-es évfolyam különleges helyet foglal el történetünkben, hiszen tagjai az első lépéseiket még szülőhazájukban tették, de tanulmányaikat már a tengerentúlon fejezték be. Érdemes alaposan megvizsgálni a borítóképen látható neveket, hiszen a kanadai diákok száma meglehetősen alacsony. Az 1960-as évek elejéig több mint 140 diák szerezte meg diplomáját, és a végzett hallgatók körében tapasztalható, hogy 80%-uk Kanadában maradt, míg 15% az Egyesült Államok felé vette az irányt. Mindössze 4-5% döntött Európa mellett, ami megerősíti azt a feltevést, hogy ha az emigránsok sikeresen megteremtik az egzisztenciájukat (például ház, autó, biztos munkalehetőség), akkor rendkívül kicsi az esély arra, hogy hazatérjenek.

És egy kis aktualitás

Sokan beszélnek arról, hogy Magyarországról egyre többen távoznak, és sokan a „kivándorlóország” kifejezést használják, amely különösen 1956 történelmi kontextusában jelentőséggel bír. Ez a jelenség azonban nem csupán egyszerű elvándorlást takar, hanem egy mélyebb, összetettebb társadalmi és gazdasági folyamat része, amelyet érdemes alaposan megvizsgálni.

A kivándorlás jelensége számos európai népet érintett az elmúlt évszázadok folyamán, kezdve az olaszoktól egészen az írekig. Ezen a téren különösen figyelemreméltó a másfél millió honfitársunk, akik az életüket külföldön próbálják megépíteni – a nagy költő „adatainak” elemzése pedig egy külön tanulmány tárgyát képezheti. Egy azonban biztos: a határok megnyílásának köszönhetően, bár sokféle okból, de sokan döntenek úgy, hogy a külföldi életformát választják. A globalizált világunkban, különösen Európában és a még érvényben lévő schengeni egyezmény nyomán, meglepő, hogy a kivándorlást vitatjuk, és sajnálkozunk azon, hogy a lakosság egy látható, de összességében kisebb csoportja rövidebb vagy hosszabb időre külföldön keresi a boldogulását. Hiszen a rendszerváltás egyik legnagyobb előnye éppen a fizikai és szellemi határok megnyílása volt, amely új lehetőségeket kínált mindannyiunk számára.

Mit oly sok mindent, ezt sem önmagában szükséges értelmezni. Fontos mutató a kiköltözők-hazaköltözők aránya, amelyet górcső alá véve azt látjuk, hogy korántsem annyira "szalagcímes" a helyzet. Magunkat nézve sem és nemzetközi/régiós összehasonlításban sem, utóbbinál a lengyel-román tengely csúnyán mondva magasra tette a lécet.

A Statista adatai szerint 2023 egy különleges év, tele új lehetőségekkel és kihívásokkal. A technológiai fejlődés továbbra is felgyorsult ütemben halad, miközben a fenntarthatóság és a környezettudatosság egyre fontosabbá válik a mindennapi életünkben. Az emberek közötti kapcsolatok és a közösségi élmények új formákat öltenek, a digitális világ és a valóság határvonalai egyre inkább elmosódnak. Érdemes figyelemmel kísérni, hogyan alakulnak a globális események, hiszen minden nap új lehetőségeket kínál a fejlődésre és a tanulásra.-ban az Európai Unió más tagállamaiban élő állampolgárok száma országonként eltérő mértékben alakult. Az egyes országok közötti eltérések jól tükrözik a migrációs trendeket és az uniós polgárok mobilitását. A statisztikák rámutatnak arra, hogy mely országok vonzzák a legnagyobb számú külföldi állampolgárt, valamint hogy hol található a legnagyobb diaszpóra.

Az ábra nem pontos, azonban kiválóan érzékelteti a valóságot, a tendenciákat. Általánosságban elmodható, hogy arányaiban a horvátok és a bolgárok negyede, a románok ötöde (!!), de a Lengyelország több, mint tizede más tagállamok lakosa. Itthon ugyanezen szám 10% alatti.

Nézzünk egy tipikus példát, a számokat minden esetben kerekítem:

2023 egy különleges év, tele új lehetőségekkel és kihívásokkal. A technológiai fejlődés továbbra is felgyorsult ütemben halad, miközben a fenntarthatóság és a környezettudatosság egyre fontosabbá válik a mindennapi életünkben. Az emberek közötti kapcsolatok és a közösségi élmények új formákat öltenek, a digitális világ és a valóság határvonalai egyre inkább elmosódnak. Érdemes figyelemmel kísérni, hogyan alakulnak a globális események, hiszen minden nap új lehetőségeket kínál a fejlődésre és a tanulásra.

A mindenkori kormányzat feladata, hogy függetlenül a körülményektől, biztosítsa az otthoni boldoguláshoz szükséges feltételeket. Azonban írásomban arra kívánom felhívni a figyelmet, hogy a kivándorlás fogalma és annak különböző értelmezései között óriási különbségek húzódnak meg. Sopron és az 1956-os események története egy teljesen más dimenziót képvisel, mint a 2004-es és 2010 utáni Magyarország valósága.

"Az ember nem választja az emigrációt, hanem a körülmények kényszerítik rá." - fogalmazott Barankovics István, a Demokrata Néppárt vezetője naplójában, miután 1949-ben a Rákosi Mátyással folytatott "sorsfordító eszmecserét" követően elhagyta hazáját. Ez a megállapítás ma talán így hangzana: