A pápa arra ösztönzi a Szent Sír Lovagrend tagjait, hogy "előre haladjanak a jóság útján" - számol be a Vatican News.
XIV. Leó pápa október 23-án találkozott a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend tagjaival, akik Rómában gyűltek össze a Remény szentévében zarándoklatukra, és megköszönte nekik küldetésüket.
Leó pápa beszédének kezdetén hangsúlyozta, hogy a rend gyökerei a zarándoklatokban és a szolgálatban rejlenek. A Szent Sír védelmezésére és a zarándokok iránti gondoskodásra alakult rend tagjai ma is "alázattal, odaadással és áldozatkészséggel" végzik kötelességüket. A pápa kifejezte háláját a rend által a jeruzsálemi latin patriarchátusnak nyújtott támogatásért, amely kiterjed a szemináriumokra, iskolákra, egyetemekre és jótékonysági kezdeményezésekre. Kiemelte, hogy hozzájárulásuk különösen értékes a válságos időszakokban, mint amilyen a Covid-19 világjárvány és a térségben zajló konfliktusok. "Jézus sírjának védelme egy élő kövekből épített egyház támogatását jelenti... amely folyamatosan a húsvéti remény szimbóluma marad."
Leó pápa beszédében a remény három alapvető aspektusára hívta fel a figyelmet. Az első ezek közül a reményteljes várakozás, amely az Úr sírjánál a hívők bizalmának megújulását jelenti Isten iránt, aki hűen teljesíti ígéreteit. „Egy olyan világban, ahol az arrogancia és az erőszak sokszor elnyomja a szeretetet, rátok hárul a feladat, hogy példát mutassatok: az élet legyőzi a halált, a szeretet felülkerekedik a gyűlöleten, a megbocsátás diadalmaskodik a bosszú felett, és az irgalom legyőzi a bűnt.” Különösen hangsúlyozta a lovagrend tagjainak, hogy tanúságtételüket erős lelki élettel támogassák, amely a szentségekben, a Szentírás üzenetében és az imádságban gyökerezik.
A második aspektus a szolgálatban lévő remény, amelyet azok az asszonyok szimbolizálnak, akik a sírhoz igyekeztek, hogy olajjal kenjék be Jézus testét. Állhatatos gondoskodásuk tükrözi a lovagrend saját jótékonysági tevékenységét a Szentföldön, amely "egy fénysugarat" hoz a nehézségekkel küzdőknek. "A ti szeretetetek felismeri az emberek szükségleteiben az idők jeleit és a remény jeleivé alakítja azokat" - mutatott rá XIV. Leó.
A harmadik szempontot érintve Leó pápa a célra irányuló remény fontosságát hangsúlyozta. Péter és János példáján keresztül, akik Húsvét reggelén a sírhoz siettek, a reményt egy utazásként írta le. "Ti is befejeztétek zarándoklatotok első szakaszát, ám ezt az időt ne tekintsétek megérkezésnek, hanem inkább egy lépcsőfoknak az Istennel való teljes szeretetközösség felé vezető úton." Ez a megközelítés arra emlékeztet minket, hogy a hit és a remény mindig egy folyamat része, amelyben a cél soha nem csupán a végállomás, hanem egy folyamatosan alakuló kapcsolat.
Beszédének zárásaként XIV. Leó pápa buzdította a lovagokat és a dámákat, hogy elszántsággal és mély hittel folytassák küldetésüket. "Legyetek Krisztus sírjának őrzői a várakozás reményével, a szeretet lángjával és a reményben járók örömével" - hangsúlyozta a pápa. Zárásként Szent Ágoston szavait idézve így folytatta: "Haladjatok előre a jóság ösvényén. Ne térjetek le az útról, ne forduljatok vissza, és soha ne álljatok meg."
