Riasztó felfedezés napvilágra került a magyar vizek állapotával kapcsolatban: vajon mi zajlik a mélyben? - Agrárszektor

Szerezze meg jegyét most még Early Bird áron a december 3-4. között megrendezésre kerülő siófoki Agrárszektor 2025 konferenciára, ahol kistermelők és fiatal gazdák most 64.900 Ft + áfa összegért vehetnek részt az év egyik legnagyobb és legrangosabb agráreseményén!

Az elhagyott, elveszett vagy eldobott halász- és horgászeszközök (angol rövidítéssel ALDFG, ami az "abandoned, lost or discarded fishing gear" kifejezésből ered) a becslések szerint évente akár az összes aktívan használt eszköz 2%-át is kitehetik. Bár az elveszett felszerelések mennyisége, típusa és az élővilágra gyakorolt hatása az utóbbi évtizedekben több kutatás tárgyát képezte, a megbízható adatok az édesvízi ökoszisztémákra vonatkozóan, valamint az eltűnt horgászeszközökről még mindig meglehetősen hiányosak, szemben a némileg aktívabban tanulmányozott halászeszközökkel. A témában a közelmúltban a HUN-REN ÖK Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának vezetésével jelent meg egy tanulmány a brit Ecological Solutions and Evidence nemzetközi folyóiratban, ahol a kutatók a horgászok közreműködésével, mint tudományos partnerekkel gyűjtöttek adatokat.

Löki Viktor, a kutatás vezetője, kifejtette, hogy az alapötlet a közelmúltban publikált cikkükből származik, amelyben a szabadidős mágneshorgászok által dokumentált fogásokat elemezték a közösségi médiában. Céljuk az volt, hogy feltérképezzék, milyen típusú és mennyi elveszett fémtartalmú horgászfelszerelés kerül a mágnesre a tevékenység során. A projekt keretében több mint 300 helyszínt vizsgáltak, és 31 különféle horgásztárgy több mint 2000 példányát találták meg. Ez a szám figyelembe véve a hazai horgászhelyek rendkívül széles spektrumát, aggasztóan jelzi, hogy a horgászeszközök jelentős mértékben hozzájárulhatnak a magyarországi felszíni vizek szennyezéséhez.

A tanulmány ezen kívül szerintünk azért is fontos, mert egyrészt bebizonyosodott, a közösségi média használható elveszített horgászeszközök felderítésére is, másrészt pedig a világon először vontunk be vízszennyezéssel kapcsolatos kutatásba szabadidős mágneshorgászokat, mint a vizes ökoszisztéma szolgáltatások használatában viszonylag újonnan feltűnt érdekelt feleket

- fűzte hozzá Löki Viktor.

Mivel a kutatók korábbi kutatásukban csak óvatos becsléseket engedhettek meg maguknak, és tanulmányukban először "mindössze" több százezer elveszített horgásztárgyat említettek, úgy vélték, következő lépésként a legjobb lenne magukat a horgászokat meghívni egy kutatásba, annak a reményében, hogy segítségükkel még pontosabb képet kaphassanak a témában.

A kutatók célja érdekében egy országos online kérdőívet készítettek, amelyet a közösségi média platformjain terjesztettek. A kérdőív kitöltése előtt néhány demográfiai adatot gyűjtöttek össze, majd ezt követően húsz kérdésben faggatták a horgászokat. Az érdeklődés középpontjában állt, hogy milyen típusú és mennyiségű horgászfelszerelést veszítettek el a horgászok az évek során, valamint hogy ezek az elvesztések milyen körülmények között történtek. Ezen kívül a résztvevőktől azt is megkérdezték, hogy véleményük szerint az elveszített felszerelések milyen hatással lehetnek az édesvízi ökoszisztémákra.

A kutatók munkájuk során 416 kitöltésből 332 választ tudtak részletesen értékelni. Az eredményeik azt mutatták, hogy azok a horgászok, akik rendszeresen horgásztak, nagyobb veszteségről számoltak be, mint az idősebb horgászok és azok, akik főként gyorsabban áramló vizeken horgásztak. A válaszadók önbevallása alapján az országban összes regisztrált horgászra optimalizálva a modelleket úgy tűnik, az elmúlt 18 évben 126-196,2 millió horgászfelszerelés halmozódhatott fel Magyarország édesvizeiben.

A kutatók által kidolgozott modell alapján évente körülbelül 1800 és 2900 tonna közötti horgászeszköz tűnhet el, ami a 2007 és 2025 közötti időszakban összesen akár 40,5 ezer tonnát, azaz 40,5 millió kilogrammot is jelenthet.

Löki Viktor kutatása alapján a horgászok körében végzett kérdőívek eredményei meglepő adatokat hoztak felszínre: egy átlagos horgász évente körülbelül 19,7 tárgyat veszít el valamilyen formában. A válaszadók közel fele csupán tíz vagy annál kevesebb dolgot jelölt meg, ugyanakkor egy jelentős csoport 50-nél, sőt, 100-nál is több elveszített tárgyról számolt be. A leggyakoribb ok, amiért a horgászok elveszítik felszerelésüket, a beszakadás, de sokan arról is beszámoltak, hogy egyszerűen a parton hagyják, vagy a sötétben nem találják meg a szükséges eszközöket. Érdekes, hogy nem minden esetben kerülnek ezek az elveszett tárgyak a vízbe; ha más horgászok rábukkannak a parton, akkor az adott felszerelési elem megmenekülhet. A kutatás során a megkérdezett horgászok közel 90%-a megerősítette, hogy tapasztalt már hasonló eseteket.

Amennyiben a jelenlegi trendek folytatódnak, a kutatók modellje alapján a következő 25 évben akár 301-468,7 millió eszköz is elveszhet az országban. A kutatás rámutat ezen kívül a célzott beavatkozások, például a társadalmi tudatosságnövelő kampányok és a horgászfelszerelés-visszagyűjtő programok sürgető szükségességére, hogy a környezetszennyezés ezen egyre növekvő problémáját valamennyire mérsékelni tudjuk.

Löki Viktor hangsúlyozta, hogy bár a bemutatott számok kezdetben valóban ijesztőnek tűnhetnek, fontos figyelembe venni, hogy ez az első becslés az országban a témában, és ennek következtében a tanulmány egyes korlátokkal bír. Először is, a számítások olyan adatokra építettek, amelyek önbevalláson és hosszú távú tapasztalatokon alapulnak, így ezek pontossága elmaradhat a strukturáltabb adatgyűjtési módszerek megbízhatóságától. Másodszor, az éves horgászengedély-statisztikákra alapozott előrejelzések évről évre változó megbízhatóságúak lehetnek. Harmadszor, az online kérdőíves felmérés valószínűleg hátrányosan érintette az idősebb horgászok részvételét, akik kevésbé aktívan használják a digitális platformokat, így az ő tapasztalataik alulreprezentáltak. Végül, az elveszített horgászeszközök átlagos tömegének becslése másodlagos adatokra támaszkodott, amelyek nem feltétlenül tükrözik a horgászok által használt eszközök széles spektrumát.

Tanulmányunk azonban mindezek ellenére is reményeink szerint felhívja a figyelmet erre az alulkutatott problémára, mely minőségromlást okozhat felszíni vizeinkben, és melyet pont ezért a következő években teljesen biztosan nagyobb szorgalommal kell kutatni